Szeretettel köszöntelek honlapomon!

Nézz körül az oldalon!
 

"Mélyen legbelül mindenki meg van győződve róla, hogy ő különleges. Isten így vicceli meg az embereket. Minden alkalommal, amikor teremt egy új embert, mielőtt ledobná a földre, ezt súgja a fülébe: "Te különleges vagy. Más vagy, mint a többiek!" De mindenkivel ezt csinálja, ezért mindenki ezt hiszi magáról, csak a legtöbben nem mondják ezt ki hangosan, mert attól félnek, hogy ezzel megbántják a többieket. Meg egyébként sem tudnának meggyőzni róla senkit, akkor meg minek törjék magukat?

Ha azt mondod valakinek: "én különleges vagyok" - nyilván nem fogja elhinni, mert mélyen legbelül úgy érzi, hogy ő a különleges. Senki sem különleges. Vagy pontosabban fogalmazva: valójában mindenki az. Senki nem átlagos, de egy másik perspektívából nézve mindenki az.

Bármit is gondolsz magadról, gondold ugyanazt a többiekről is. De akkor ne feledd, hogy a különlegességeddel nem vagy egyedül. Ráadásul nem csak az összes többi ember, de minden más is épp olyan különleges és egyedi, mint te vagy: a fák, a madarak, a folyók, a sziklák - az egész létezés különleges. Nem is lehet másképp, hiszen ebből a létezésből lettél te is, és ebben a létezésben fogsz majd eltűnni is. - a része vagy.

Mindenki egyedi, tökéletesen egyedi. Soha nem is létezett még olyan ember a földön, mint te, és soha nem is lesz ilyen még egyszer. Isten most először és utoljára teremtett olyasvalakit, mint te, tehát semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Már eleve az vagy."

Bárhová is vigyen az utad, te mindig önmagad maradsz. Akár a Mennyekben, akár a Himalájában vagy, te nem tudsz más lenni. A világ ugyanis nem körülötted van – te magad vagy a világ. Így aztán bárhová is mész, ugyanaz a világ lesz ott veled mindig. Az igazi változás nem attól függ, hogy épp hol vagy, mert az nem kívül történik – a változásnak benned kell megtörténnie. És hogy mit értek igazi változás alatt? Nem azt, hogy fejlesztened kell magadat. Az megint csak egy hazugság. Ha „javítani” akarod önmagad, azzal csak tovább csiszolgatod, fényezed a személyiségedet. Valóban csodálatossá teheted, de ne feledd, hogy, minél gyönyörűbb, annál veszélyesebb, mert annál nehezebb lesz megszabadulni tőle. Ezért történhet meg, hogy olykor a bűnös szentté válik, de az úgynevezett „tiszteletreméltó” emberek soha. Velük ez azért nem történhet meg, mert már túl sokat fektettek bele a személyiségükbe – szépen feldíszítették, csillogóra fényesítették. Egy bűnös könnyen megválhat a magáétól, ő ezzel nem veszít túl sokat. Legtöbbször már elege is van belőle és utálja. De ugyan hogy válhatna meg tőle egy köztiszteletben álló egyén? Hiszen olyan jól jövedelmez, akkora profitot termel egy ilyen személyiség. Emiatt tisztelik, emiatt jutott ilyen magasra a ranglétrán, és emiatt ért el akkora sikereket az életben. Nagyon nehéz ilyenkor megállni és nem tovább mászni ezen a létrán. Ennek a létrának ugyanis soha nem érsz a végére, örökkön örökké lehet folytatni rajta a mászást.  

"Az energiának hullámai vannak. Olykor dagály van, máskor apály. Amikor dagályban vagy, nagyon könnyű kapcsolatot teremteni, kommunikálni, nyitottnak lenni, szeretni, kapni, adni. Amikor nem dagályban van az energia, hanem apályban, akkor nagyon nehéz kommunikálni, szinte lehetetlen. De mindkettő jön-megy – mindkettő az élet része. Nincs ebben semmi rossz, ez természetes – ne felejtsd el elfogadni! Amikor úgy érzed, hogy az apály időszakra érkezett el, ne próbálj kommunikálni. Ne kényszerítsd magad megnyílásra, mert az a megnyílás nem lesz valódi. Az a mag időszaka. Egyszerűen bezárulsz, és önmagadban maradsz. Használd azt az időt mély meditációra. Nagyon termékeny a meditáció szempontjából. Amikor dagályban vagy, és áramlik az energia, egyre feljebb tör, az a szeretet ideje. Akkor teremts kapcsolatot, légy nyitott, adj. Ez a termés ideje, de nem tarthat egész évben. Azt mondják, hogy még a mennyországban sem énekelnek folyton az angyalok..." Folytatás "A bezárulás érzése" menüpontban.

A kút szélén

Mint aki egy követ a kút tavára hajít
És nézi tompa ámulatban
Mint lesz a víz a gyűrűk halk halála
Után ismét a régi, mozdulatlan.  

 Egy követ dobtam én is az időbe
És bámulom, amint lassan merül
Előttem egy fatörzs s mohára dőlve
Vár rám egy árnyék ismeretlenül.

Voltál-e boldog életedben?
Óh, mennyi boldogság lehet.
Boldogság elbámulni hosszan
A kéken ringató eget. 
Amely alatt egy hallgatag tölgy
lombos sudarát láthatod
S így szólsz: ki tette azt elébed
Mint mozdulatlan állatot
Boldogság egy fehér pillangó
Amely a légen átsuhan
S boldogság a langyos homokra
Aranyt szitáló napzuhany.
S előtted végtelen menetben
Mint a tenger hullámai
A boldogságnak elrobognak
Hömpölygő állomásai.